A majdnem két és fél évvel ezelőtti kellemes meglepetés és masszív siker után természetesen számítani lehetett arra, hogy Bolt Logan kalandjai megérnek még legalább egy folytatást. A Specforce néven megjelent második epizódban az elődhöz hasonlóan ismét egy átverés kavarja meg a történet sűrűjét és az egyszerűnek induló megbízásból végülis globális konfliktus tör ki, melyet a helyi ellenállási erőkkel verhetünk le tizenegy pálya keretében. A játék érdekessége, hogy minimális az átvezető animációk száma, a sztori narrálása főként szövegesen történik, nincsenek nagymellű, überbrutál csinos nők és a hollywoodi megoldásokkal szemben, főleg diszkrét akciók keretében, különösen nagyobb badabummok és elkúrt történeti csavarok nélkül érünk az utolsó pálya végére.

Ebben rejlik a Specforce igazi ütőereje. Mostanában minden lövöldözős játék annyira vadan a „legcoolabb” jelenetekre épít és folyton annyi minden történik jobbra-balra, hogy már-már üdítően hat, ha végre nyugalomban, csendesen és nagy tűzharcok nélkül kapjuk meg munkánk gyümölcsét. Persze ne gondolja senki, hogy izgalmaktól mentes a program, minden pályán jobbnál jobb tűzharcokban találhatjuk magunkat, az elbűvölő és méretét tekintve nagy világnak köszönhetően pedig nem tíz perc alatt teljesítjük a kijelölt célokat. A Specforce-ban több csapatorientált küldetés van, mint az első részben és a skillek használata is élvezetesebb és hasznosabb. Ezúttal tényleg célszerű használni a különleges képességeinket, mert az ellenség jobb mesterséges intelligenciával és precízebb taktikával már mondhatni vadászik ránk bizonyos helyzetekben.

Ez gondoskodik a jó hangulatról is, hiszen feelinges láthatatlanul beosonni egy táborba és észrevétlenül leszedni az embereket, de akkor sincsen különösebb baj, ha lebukunk, hiszen akkor magunkra ölthetjük az energiapajzsot, turbózhatjuk a mozgásunkat, de akár még a bullet-time effektust is előhívhatjuk, hogy minél könnyebben és élvezetesebben nézzünk szembe az ellenségekkel. Könnyebb szinteken az AI nem okozhat különösebb veszélyt, de hard fokozatokon már bizony elég kemény csatákat vívhatunk és ilyen esetekben ajánlatos a környezet adta előnyöket és hátrányokat is kihasználni. Sajnos az elődben is hibaként felrótt beltéri ötlettelenség sok esetben most is visszaköszön, de szerencsére a játék háromnegyedében nyílt terepeken kell mozognunk és természetesen ismételten akadnak olyan részek, ahol különféle futurisztikus járműveket vezethetünk.

Az első rész után jócskán megváltozott a játék színvilága, ami annak köszönhető, hogy míg anno bolygóról bolygóra vándoroltunk, addig itt egy olyan planétán kell ügyködnünk, ahol az ég narancs és minden barnás. Ezzel igen egyedi atmoszférát kölcsönöz magának a Specforce és szerencsére kinézetileg is hozza az elvárható szintet, a gépigényre pedig tényleg nem lehet panaszunk.

A Specforce emelt fővel képviseli a fenti országok science fiction kultúráját. Nyugaton rendszerint több a fantasztikum, pergősebbek az események és mindig történik valami, a híres orosz, lengyel és cseh írók történeteiben pedig általában kevesebb a cselekmény, kevésbé zajos és egyszerűbb az egész. Nem ígérem, hogy mindenkinek tetszeni fog a szoftver, de akik a régi rendszerben szerettek sci-fiket olvasni, illetve az elmúlt tizenöt évben is inkább a Tarkovszkij-filmek hangulatához álltak közel és nem tudták megszeretni a drámai túlzásokat, romantikus sablonokat és furcsa befejezéseket, azoknak a Specforce telitalálat.

Az időzítés a siker titka. Valószínűleg nem lennék ennyire lelkes, ha mostanság színvonalasabb FPS-ek jelennének meg, mert túlzás lenne azt mondani, hogy a Techland játékára emlékezni fognak még az utódaink is, de a jelenkori felhozatal miatt dícséretes eredményt nyújt. Ugyan rövid és helyenként kissé monoton, de a sok adrenalinfokozó és lélegzetvételt nem engedő akciójáték mellett kifejezetten jót tesz az embernek egy-egy ilyen oldskoolabb szoftver is. Jelen esetben ez hatványozottan érvényes.