Kiadó: 2k Games Fejlesztő: Croteam Honlap Rendszerkövetelmények: Minimum: Intel Pentium IV 1.4 GHz, 256 MB RAM, 64 Mbyteos videokártya Ajánlott: 2,4 GHz-es Intel Pentium IV vagy AMD Athlon XP 2500+, 512 MB RAM, DirectX 9-et támogató videókártya Hasonló játékok: Serious Sam, Serious Sam: Second Encounter Kategória: FPS Mostanság ugyan számos minőségi játék látott napvilágot, de van ami annyira rossz, hogy nem lehet mellette elmenni szó nélkül. Nem baj ha vannak olyan játékok, melyek nem igényelnek sok gondolkodást, de állj! Azért vannak határok. A Serious Sam II az elődjét is meghaladó módon lett sivár, unalmas és nulla IQ-s játék. Nem számítottam csodára már a telepítéskor sem. Halványan még éltek az emlékek bennem az első részről. Valami olyasmire emlékeztem, hogy vicces volt, sok ellenfél jött szinte folyamatosan és nem volt hátrány ha leragasztottam celluxszal a tűzgombot, hogy ne fáradjon el a kezem. Arra is emlékeztem, hogy valami Far cry-hoz hasonló környezetben játszódik - na persze inkább a díszlet volt olyan, nem a minőség - és arra is emlékeztem, hogy volt sok alapszörny és volt sok főmonszta is. Mondjuk úgy minden 25. lény valami tuning cucc volt. Az is felsejlett bennem, hogy nem kellett sokat gondolkodni, kapcsolót keresni vagy ösvényt keresni. Jobbára óriási tereken kellett nyomulni arrafelé ahonnan a szörnyek jönnek. Ezek a főbb tulajdonságok a 2002-ben megjelent Second Encounter-ben sem változtak sokat. A második rész természetesen grafikailag fejlődött, de nem mondanám, hogy hanyatt vágtam magam tőle. Szépnek lehet ugyan mondani, de az erős ízlésficamra vallana. Nem a megjelenítés minőségével van az igazi gond, hanem azzal, hogy a textúrák és a tereptárgyak úgy vannak összerakva, mintha valaki végigkóstolt volna 26 alkoholos koktélt és pár salátát, majd visszahányta volna a tervezőasztalra. Bár a különbség annyi, hogy itt a kompozíció jóval unalmasabb. Ugyanazok a sémák ismétlődnek végtelenszer. A küldetések... vagyis inkább nevezzük őket pályáknak, rövidek és egyszerűek. A cél nagyrészt kimerül annyiban, hogy juss el A-ból B-be, és mészárolj le mindenkit, aki szembe jön, vagy védd meg a területet, és mészárolj le mindenkit aki szembe jön, vagy hódíts meg egy területet, és mészárolj le mindenkit, aki szembe jön. Esetleg simán mészárolj le mindenkit, aki szembe jön. Ez mondjuk számos korábbi FPS esetében is így volt, sőt minden FPS-re jellemző hogy a célok alapvetően ezek, de azért a változatosság és a megkomponáltság nagy erény. Egy Doom esetében a para, egy Thief esetében az osonás, egy Brother in Arms vagy Call of Duty esetében a háborús hangulat, de mindig van valami, ami többletet visz a játékba. Ebben az esetben csak azt tudom elképzelni, hogy a készítők arra hajaznak, hogy valaki egy végignyüstölt nap után hazatér és szüksége van agymosásra, de ha a kereskedelmi tévék műsora már nem hat rá, akkor ezzel ki lehet kapcsolni teljesen. Erre viszont tökéletesen jó. Újrajátszani sem gáz, mert végülis az egész játék redundanciák redundanciája, szóval nem válik attól unalmassá, hogy még egyszer nekikezdünk, hanem már az ötödik pályánál el lehet aludni, ha egyhuzamban próbálkozunk vele.

A Bravo kopírozás még azt is megengedné az előző részhez hasonlóan, hogy a karakter vicces legyen, de nem, ez alig sikerül. Mivel szellemi energiáink nincsenek túlzottan lekötve, ezért sokat lehet gondolkodni minden egyes beszóláson, vagy vicces kommentáron. Talán ez a baj, nem kell rajtuk gondolkodni. Nálam néhány beszólás elérte a sanda mosoly ingerküszöböt, de nem fetrengtem a röhögéstől. Lehet, hogy érzéketlen vagyok? Bár én inkább itt is a silány kivitelezésre gyanakszom, mert egyéb esetben sokszor jót szórakozom akár a játékok humorán is. Azt hiszem, hogy összességében a Fahrenheit is viccesebb volt, pedig az egy thriller-dráma.

A fegyvereinkről is ejtek pár szót, bár arra nem érdemes, hogy mindet felsoroljam. Az interneten könnyen elérhető csalásokkal ezek mindegyike előhozható már az elején, ez mondjuk színesítheti a dolgokat. Kezdetben körfűrésszel, egy fura plazmavető-szerű dologgal és egy western-sci-fi kombó pisztolypárral vagyunk felszerelve. Ezek nyilván kifogyhatatlan lőszert tartalmaznak, a többi stukker amit felveszünk pedig kb. addig kifogyhatatlan, amíg nem gyűjtünk hozzá össze elég lőszert. Utána - ha nem állunk meg egy helyben - akkor ugyan sok helyen respawnolnak a szörnyek, de ha néha váltogatjuk a fegyvereket, akkor sosem fog kifogyni a lőszer, csak nagyon nehéz fokozaton.

A kedvencem - habár ritkán használandó, mert ebből viszont tényleg kevés van - a bombát cipelő kamikaze papagáj. Nagyon vad nyomkövető jószág. Van persze gránát, energiafegyver, rakétavető és szuperfegyver is, de nincs olyan jelentős különbség köztük, mint mondjuk egy normál FPS esetén. Mindegyiktől kinyuvadnak az ellenfelek, esetleg eggyel kevesebbszer durran a cső.

Grafika: Ugyan egy komolyabb videókártyán egész szépnek nevezhető a grafika, sőt a füst, néhol a fények, fű stb. kifejezetten jól néz ki, viszont az igénytelenség az elrontja az egészet. Hiába veszem meg a legjobb ecsetet és a legdrágább festéket, akkor sem leszek festő. Itt is lehet, hogy valami komolyabb szakértelmet vagy időt kellett volna áldozni a kidolgozottságra. A szörnyek mindig ugyanúgy robbannak szét, a kihulló csontok még AA mellett is pixelesek (azok nem 3D-sek), néhány fegyver ereje totál nincs összhangban a látványeffekttel, illetve az átvezető részek valami botrányos minőséggel vannak elraktározva, ráadásul agyonblurozva.

Kezelőfelület: Ez a rész talán a legértékelhetőbb, bár éppen abból adódik, hogy messze nem bonyolult a játék. A szokásos WSAD-egér kombó mellett ami gombra szükség lesz, az mindig ki lesz írva. Még a grafikai beállításokat is automatán lehet beállítani, bár valahogy messze alul értékeli a konfigot, legalábbis nálam beállította 800x600 közepesre, de még 1024x768 maximumon is simán futott. A mészárlásért pontokat kapunk, amit a pályák végén összesít a program,. Ennek annyira nem sok értelmét láttam, bár tény, hogy nem voltam elég bátor, hogy kipróbáljam bedilizek-e, ha végigviszem.

Játékmenet: Erre nem tudok többet adni, sőt a kettőt is azért kapta, mert agymosó funkciónak nagyon jó. Uncsi, ismétlődő, fantáziátlan. Nem gondolom, hogy a XXI. század PC-palettáján, vagy akár Xboxon ez megütné a minimum szintet. Körülbelül huszonegynéhány pálya van, ami figyelembe véve, hogy egy pálya 5-20 perc alatt teljesíthető közepes fokozaton, nem valami komoly ígéret mondjuk néhány 100+ órás FPS mellett.

Zene és hangeffektek: A zenére egy jó példa, hogy miközben teszteltem, egy cimborám ült mellettem, bár ő is pillanatok alatt megunta, de egyszer csak megkérdezte: "Mi ez a zaj? Annak a hangja, hogy mész a fűben?" Majd pár másodperc után rájöttünk, hogy egy zenei betét volt. Vagy valami olyasmi. Lehet, hogy csak egy hosszabb hangeffekt. A hangokra sem jellemző, hogy azt higgye az ember hogy tényleg egy pisztolyt és tényleg egy plazmafegyvert sütök el (az milyen lehet), a minőségi limit itt is fix. Bár nem hiszem, hogy ha nem akartak jó játékot csinálni, akkor éppen hangmérnököket és a zeneszerzőket fizettek volna meg normálisat.

Intelligencia és nehézség: Ha az intelligenciát külön lehetne osztályozni, akkor 0 csillagot kapna - mondjuk olyan nincs is. A szörnyek nyílegyenesen felénk futva jönnek és támadnak onnantól kezdve, hogy odateleportálódnak a térképre. A nehézség az viszont egy érdekes szituáció. Amiatt, hogy milliónyi ronda gonosz lény ugrik nekünk egyszerre, kialakulhatnak meleg helyzetek, főleg nehezebb fokozaton. Ott több lőszer is fogy és több monszta is jelenik meg, bár az első résszel összehasonlítva kisebb területeken kevesebb szörny van, mivel a régi motor képes volt még megjeleníteni annyi mindent, de a grafika oltárán fel kellett áldozni ezt a fícsört. A másik nehézség a játékban, hogy az ember ne uninstallálja - de ez nagyon egyéni vélemény, elnézést azoktól, akiknek tetszik.

Összegzés: A játékot ezennel jelölöm az idei Citromdíjra. Nagyon felületesen összedobott, igénytelen anyag. Komolytalan történet, rossz tréfák, közepes grafika, pedig ígéretes a motor. A játék csak amiatt lehet sikeres, hogy az embereknek megtetszett az első rész, és megveszik a másodikat is - véleményem szerint az új messze alulmúlta elődjét. Egyrészt abban volt újítás, másrészt a hangulata a nagy területekkel és a néha tényleg többszáz felénk vágtázó szörny miatt elviselhetővé tette. Az a játék sem hagyott bennem mély nyomokat, de egy kicsit tetszett. Nyilván, aki idáig elolvasta a cikket, az tudja, hogy ez pedig egyáltalán nem.