|
A Da Vinci-kód
Viktor 2006.04.10. 09:12
 Megérkezett a botrányosnak mondott Da Vinci-kód című film. Bár valóban érdekes történelmi eseményeket feszeget vallási kérdések közepette, mégis miért lenne egy film botrányos, amiben egy más elméleti szálat követve próbálják bemutatni a kereszténység lényegét, létét. Mivel kétezer év alatt bármi megtörténhetett, ezért senki sem mondhatja 100% bizonyossággal, hogy akkor így, vagy úgy történt valami. Igaz, amennyiben a kereszténységgel kapcsolatos történelmi eseményeket vesszük, a bizonyosság százalékos értéke igencsak megemelkedik, hiszen az egyháznak hála, igen jól és megbízhatóan archiválta az elmúlt két évezred történéseit.
De mi van akkor, ha az egyház nem mond igazat, illetve a tényeket úgy alakítja, ahogy érdekei megkívánják. Mikor egy filmet ilyen szinten beharangoznak, általában vagy hihetetlen nagy sikerre, vagy hihetetlen nagy bukásra számíthat. Hogy ez a film jó, vagy rossz kritikát kap, egyértelműen attól függ, hogy az adott kritikus milyen formában érintett vallás terén. Ezt mindenki értelmezze úgy, ahogy akarja. 
Ami viszont tény. Rendezés szempontjából nem volt különösebb kivetnivaló. Bár sajnos most sem sikerült megközelíteni a könyvformát, de sajnos ez igen ritkán sikerül. Tehát aki arra számít, hogy régebben olvasott könyvverzióval azonos szinten lesz, az sajnos csalódni fog. Sajnos itt is szükség volt rövidítésre, és ennek köszönhetően a film vége egy kicsi kesze-kusza lesz. Bár aki tudja, mirő is szól a történet, illetve nagyon figyelt, az azért képben tud maradni. A film szerencsére magyar szinkronnal kerül a mozikba. Bár lehet, hogy ez a szerencse nem igazán szerencse, mivel ez a fő negatívuma a filmnek. A párbeszédek, illetve szituációs hozzászólások néhol roppant gyermetegek voltak. Ettől aztán a film néhol veszített komolyságából. De persze, ha ettől eltekintünk, akkor elmondható, hogy a film jóra sikerült. Alapötlet: 
Tételezzük fel, hogy az egyház nem őszinte minden téren. Tanai, bár lehetnek igazak, mégis a hatalom és a pénz uralhatja köreiket is. Igen nehéz az egyház szerepéről beszélni, hiszen hívő emberek meggyőződése, hogy az egyház jó és tiszta. Más vallásúak nem foglalkoznak ezzel, elfogadják, hogy mások ebben hisznek. A harmadik kör az, aki talán másként láthat néhány dolgot. Nem arra gondolok, hogy ők nem hisznek semmilyen Istenben és így vallást butaságnak, az egyházat fölöslegesnek tartják. Természetesen vannak ilyen emberek is, de velük most fölösleges foglalkozni. A harmadik kör, akik a logikára, a tiszta átlátható tényekre törekednek. Lehetnek ők hívők, vagy nem hívők. Ami fontos, hogy esetenként ezek az emberek keresni kezdik az igazságot. Ebből aztán sok elmélet született. Mi van, ha Jézus nem is élt? Mi van ha Jézus élt, de ugyanolyan ember volt mint bárki más? Mi van ha Jézusnak vannak utódai? Utóbbit próbálja tények alapján bebizonyítani A Da Vinci-kód. Sokszor láthattunk már olyat, mikor bizonyított tényekkel támasztanak alá egy állítást, az emberek hajlamosak elfogadni azt. Bár ha ez az állítás homlokegyenes ellentétben áll egy mindenki által elfogadott ténnyel, akkor nehéz az új állítást elfogadtatni az emberekkel. No akkor nézzük: 
Robert Langdon egy ismert szimbólum és valláskutató. Néhány munkájának köszönhetően igen nagy népszerűségre tett szert az elmúlt évebken. Most Párizsban tartott elődás szakterületének egy részéről. A rendezvény végén egy francia titkosszolgálati tiszt szólította meg és egy különös, bizarr fényképet mutatott neki, melyen egy férfi feküdt. Ezzel a férfivel kellett volna Langdon-nak találkoznia. Erre már sosem kerülhet sor. A halott Jacques Sauniere volt, a Louvre kurátora. Langdon-t felkérik, hogy segítsen a nyomozásban, majd a helyszínen találkozik Sophie Neveu-vel, egy grafológussal. Kiderül a nőről, hogy valójában nem grafológus, hanem Sauniere unokája. A nyomozást Fache kapitány vezeti, akiről pedig kiderül, hogy nem éppen a jó oldalon áll. (Persze hozzáteszem, hogy ebben a filmben nem beszélhetünk jókról és rosszakról). Mint az ilyen filmeknél megszokott, több szálon követhetjük az eseményeket. Az egyik szál természetesen Langdon-ék, akik Indiana Jones szintű nyomozásba kezdenek. Egy másik szálon az egyház kiemelkedő személyei tárgyalnak a Grál ügyéről. És a harmadik szálon egy "vallási-katona" próbálja elvégezni feladatát. A kapcsolatok nem egyértelműek és éppen e végett tekinthet őa film ezen része titokzatosnak. 
Langdon-ék szép lassan jutnak előre a feladványok sokaságán, melynek köszönhetőn egy speciális bank jelszóval védett termináljához jutnak. A kódot természetesen sec-perc alatt megoldják, és bár a rendőrség a nyomukban van, egy banki alkalmazott kimenekíti őket. Mint kiderül, saját érdek vezérelte, de hőseink ezt az akadályt is könnyen letudják. Végre megvan a szerkezet, mely magában rejti a tekercset, ami felfedi a Szent Grál titkát. Csakhogy a szerkezet igen furmányos védelmi rendszer is egyben. Ha nem egy meghatározott - ismét - jelszót adunk meg, a tekercs tartalma megsemmisül, még annak elolvasása előtt, mivel a hibás kód esetén a szerkezet kinyitásakor egy fiola eltörik a tekercs mellett és annak tartalmát feloldja. Apró gondolat! Esetleg mikor kinyitjuk a szerkezetet, lefagyasztjuk, így az ecet nem marja majd szét az írást. Vagy elképzelhető hogy az ecetsav nem fagy meg, de ha a szerkezetet egy olyan anyagba tesszük, ami semlegesíti a savhatást, emellett nem tesz kárt a pergamenen szereplő szöveggel, már nyitható is a szerkezet a jelszó ismerete nélkül. (vagy szimplán szétszedhetnénk az egészet a fiola megrongálása nélkül) Persze, ha ez így lenne akkor nem lenne akciódús a film. És mivel a probléma igen nagy, így egy okos ember kell a megfejtéshez. Ő nem más mint Sir Light Teabing, Langdon régi jóbarátja. 
Teabing mindent tud Grált övező dolgokról. Mondhatni, amit ő nem tud, az valójában nem is létezik. Innentől aztán igencsak felgyorsulnak az események. Mindenkiről kiderül, hogy valójában ő nem is az, aki, vagy egyszerűen csak szerepet játszik. Talán csak Langdon marad végig az, aki. Aztán a film végén igen érdekes fordulatok következnek be, melytől a nézők egy része elszörnyed, egy része elmosolyodik, egy része meg elgondolkodik. Tény, hogy a filmet látni kell, bár akinek erős meggyőződése, hite van valamilyen irányba, az nagy valószínűséggel negatívan fogja értékelni az alkotást. Saját véleményem annyi, hogy ha nem lett volna akkora negatív reklámja a filmnek, akkor talán nem is lenne olyan nagy sikere. Ha teljesen szubjektívek akarunk lenni, akkor egy kényes témával foglalkozó, fantáziadús, átlagosan vászonra vitt filmről beszélünk. Tény, hogy az alkotást a téma, és nem a film maga fogja sikeressé tenni. Mel Gibson-nak már sikerült, talán Ron Howard-nak is sikerül most.
További képek a filmből:
  
A Da Vinci-kód
Nemzetiség: Amerikai
Jellemző : Dráma
Hossz: 149 perc
Készült: 2006.
Premier: 2006. Május
Forgalmazza: Intercom
Eredeti cím: The Da Vinci Code
Rendező : Ron Howard
Szereplők: Tom Hanks, Audrey Tautou, Ian McKellen, Jean Reno
Fényképezte: Salvatore Totino
Díszlet: Allan Cameron
Írta: Dan Brown
Producer: John Calley, Brian Grazer
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
);)
);)
);)
);)
);)
);)
);)
);)
);)
Hírek forrása: SG.hu Hírmagazin 
